Létezik egy tudat, amit Isteni Tudatnak, Isteni Valónak, Kozmikus Önvalónak, Isteninek hívunk. Ezt úgy ismerjük, mint Szatcsitánandát -- igazság, tiszta tudat és áldás. Ez a mi Atmánk is, a mi lelkünk. Az Atma soha nem született, és soha nem hal meg. Leírhatatlan és örökkévaló. Az Atma halhatatlan, csak a test halandó. Ez az Atma minden lényben ott van. Az emberek, és minden teremtmény a karma által megkötözve jön erre a földre. Csupán Isten, aki megtestesül, érkezik szabad akarattal, és a karmáktól szabadon.

Van egy történet, ami ezt szemlélteti. Egy börtönben öt ember volt. Másnap még öt ember érkezett oda, így összesen tíz ember volt a börtönben. A harmadik nap jött egy ember, egy munkás volt ott, akit azért alkalmaztak, hogy segítsen a raboknak és kinyissa a kapukat, mikor letelik a büntetésük. De azoknak az embereknek, akik a börtönön kívül álltak, és benéztek, fogalmuk sem volt róla, hogy a tizenegyedik ember, a saját szabad akaratából jött a börtönbe. Kívülrõl benézve azt gondolták, hogy õ szintén egy rab.

Hasonlóan ez a szamszára, (a világ) szintén egy börtön, egy karmikus börtön. Mindenki a karmáinak megfelelõen születik ide. Idõrõl idõre azonban Szentek inkarnálódnak ide, ôk szabad akarattal jönnek. A szatya lókából érkeznek azért, hogy segítsék és felszabadítsák az embereket. Azok számára, akik kívülrõl figyelik, nagyon nehéz megállapítani, ki itt a fogoly, és ki az, aki szabad akaratából dolgozik. A "világi" emberek nem tudnak különbséget tenni a kettõ között.

Ha egy olyan nagy lélek, mint Mahaprabhuji inkarnálódik, az összes  Szent eljön a szatya lókából és a prakriti (természet) kötelessége gondoskodni róla. Úgy, mint amikor egy nagyon fontos személy érkezése várható, látogatására mindent megfelelõen elõkészítenek. Amikor Mahaprabhuji inkarnálódott itt a Földön, minden meg volt szervezve. Élete nagyon harmonikus és isteni volt. Sok ember várta az érkezését, és virágokkal köszöntötték. Ha egy Szent inkarnációt várnak, az emberek szíve megtelik szeretettel és boldogsággal, és mindannyian várják, hogy meglátogassa országukat, házukat. Badzsanokkal és virágokkal üdvözlik. Az emberek automatikusan megtisztítják és feldíszítik az Õ útját. Senki sem mondja neked, hogy díszítsd föl a házadat karácsonyra, ezt automatikusan teszed, mert tudod, hogy az Úr Jézus jön. Bárhová ment Mahaprabhuji, azok voltak az emberek életének legörömtelibb pillanatai. Ez az Isteni Inkarnáció különös ismertetõjele.

Minden szent ünnep egy isteni lélek, inkarnáció érkezésére minket. Automatikusan ösztönzést érzünk a szívünkben, hogy felajánljunk valamit, amivel kifejezhetjük az érzéseinket, valamilyen ajándékot. Ezért nem kellene a mesteredhez, a templomba vagy ashramba üres kézzel jönnöd. Azok, akik üres kézzel jönnek, üres kézzel is távoznak. Ez szereteted jele. Ha elmész a bankba, és föl akarsz venni egy millió dollárt a számládról, adnak neked egy zsetont, vagy sorszámot. Csak egy kis darab papír, azután mikor a számodat szólítják, mehetsz, hogy felvedd a pénzedet. Egy apró zsetont adsz, és milliókat kapsz vissza.

Hasonlóan, bensõséges, odaadó felajánlásért, amit adsz, ezért a zsetonért milliókat kapsz vissza. Isten semmit sem tart meg Magának. A Mester semmit sem tart meg Magának. Mindent visszaad neked. Õ mindenkinek ad.

Van egy csodálatos, és nagyon szimbolikus történet a Mahabharathában  Sísupálról. Sísupál az Úr Krisna rokona volt, de nagyon sok hibát követett el. Az volt a végzetében, hogy csak Visnu Isten tudja õt megölni. Sísupál megpróbálta megölni Krisnát, és az emberek azon gondolkodtak, miért nem cselekszik Krisna, miért nem öli meg Sísupált. De Isten senkit sem semmisít meg, Isten csak a benne lévõ negatív tulajdonságokat öli meg. Bárhol szennyezõdés van, azt el kell távolítani. Krisna, Visnu Isten megtestesülése pedig vette szudársán csakráját, és Sísupál felé dobta. De ez csak Krisna lílája volt, mert Isten nem öl. Isten csak tudást ad nekünk. Játszik vélünk, és a játékában tanít minket. Néha nehéz megérteni az Õ Líláját: ez leírhatatlan. Amikor a szudársán csakra elrepült Krisna kezébõl, megsérült az egyik ujja, és vérezni kezdett. Draupadi állt mellette, és azonnal vett egy darabot a szárijából, és az Õ ujjára csavarja. Nem féltette tönkretenni a szép új száriját, egyszerûen leszakított egy darabot az anyagból. Krisna mosolygott. Draupadi nem értette. Krisna azt mondta neki: "Ennek az anyagdarabnak, amit az ujjam köré tekertél, minden egyes szálát milliószor visszaadom neked." Isten, Gurudéva, a Mester semmit nem tart meg magának, Õk mindent milliószor visszaadnak neked.

Eljött az idõ, mikor a királyi szerencsejáték teremben Judistíra mindent elveszített a kockajátékban. Még a testvéreit, és a feleségét Draupadit is föltette és elveszítette a hazárdjátékban. A hazárdjáték olyan, mint a drog, egy káros szenvedély. Az ellenfele Durjódana ezt a lehetõséget akarta kihasználni, és bosszút állni Draupadin -- megparancsolta Dusásannak,  hogy tépje le Draupadi száriját. Senki sem mert ellentmondani neki, így Draupadi teljesen védtelen volt, egyedül, semmiféle védelem nélkül. Ebben a végzetes, kilátástalan pillanatban a gondolatai egyedül az Úr Krisnával voltak. Szíve mélyébõl imádkozott Hozzá: "Hey Krisna, hey Gopal, hey Govinda, hey Giridhar". Krisna mindenütt jelen van. Csak arra várt, hogy Draupadi mikor fogja kérni az Õ segítségét. Amint Dusásan elkezdte lehúzni a száriját, Krisna mind több és több ruhával látta el õt, habár Dusásan folyamatosan húzta le a száriját, annak nem volt vége. Õ pedig csukott szemekkel állt ott, és Krisnára gondolt. Végül Dusásan ájultan esett össze a kimerültségtõl. Krisna azt mondta Draupadinak: Ne aggódj, számodra még több kegyet tartok készenlétben. Az elõzõ jócselekedetedért Én megígértem, hogy a szövet minden egyes szálát, amit az ujjamra kötöttél, milliószor visszaadom neked.

Vagyis az imának szívbõl kell fakadnia, (karuna bhari avash), akkor lesz hatása.

Mahaprabhuji Parabrahma Avatar, Legfelsõbb Inkarnáció volt. Az egész élete, bárhová ment, tele volt örömmel, boldogsággal, isteni légkörrel. Hasonlóan, amikor Mahaprabhuji ebbõl a világból újra elment a Brahma Lókába ez nem a halál volt, ami megtámadta Õt. Gyõztes, híres ünnepeltként távozott el a Földrõl, és üzenetet hagyott itt mindannyiunk számunkra. Ezért minden Szent évfordulóját megünnepeljük. Amikor érkezik hozzád valaki, nagy szeretettel és  tisztelettel fogadod és szintén nagy szeretettel és tisztelettel búcsúzol el tõle. Ezek az Inkarnációk nem születtek, és nem halnak meg. Halhatatlanok, szabad akarattal jönnek-mennek. Mi szintén nem születünk és nem halunk meg. De mi nem tudjuk ezt, ezért félünk. Ezért érezzük úgy, hogy el vagyunk szakítva Istentõl.

Egy badzsanban Kabirdas, a Nagy Szent ezt mondja: "Mosolygok, amikor egy szomjazó halat látok a vízben." Mi egyek vagyunk Istennel. Soha ne érezd elválasztva magadat Tõle. Ha elkülönítettséget érzel, az a te tudatlanságod, a te hibád. Akkor még egyszer vissza kell menned a szívedbe, és ki kell nyitnod a szíved virágszirmait. Amint kinyitod a szíved virágszirmait, látni fogod benne Istent. Látni fogod ott belül, akit szeretsz. "Hol keresel Engem? Veled vagyok. Közelebb vagyok hozzád, mint gondolnád. De ha tudatlanságban vagy, távolabb vagyok tõled, mint gondolnád."

A mai nap van az évfordulója annak, hogy Mahaprabhuji Sarguna formája a földön maradt, és a Nirguna formája visszatért a Brahma Lokába. Az a Fény (deep) Parabrahma, és az a Fény eltávolít minden tudatlanságot. Ahová az isteni erõ eljön, ott boldogság van, dicsõítés, ünnep, imádat. Mahaprabhuji isteni üzenete és áldása velünk marad. Ebbõl táplálkozunk. Mahaprabhuji gazdag Apa. Nem egy szegény apa koldusai vagyunk. Mindent meg fogsz találni Benne.

Imádkozom, hogy a Mindenható Sri Deep Narayan Bhagwan Mahaprabhuji védelmezzen, és áldjon meg mindannyiunkat hosszú, boldog, és virágzó élettel.

Imádkozom a jó egészségetekért, és lelki fejlõdésetekért.

Mindig hordozd Mahaprabhujit a szívedben, és Devpurijit az Agja Csakrádban.

Ha ezt teszed, az Isteni Fény felé fogsz haladni.