Nem könnyű egy ilyen lehetőséghez jutni. Ez egy nagy áldás. Sok életen át sok jó karmát kellett gyűjteni ahhoz, hogy képes légy az ashramot szolgálni. Még a risik és jógik is „sorban állnak” hogy egy ilyen lehetőséghez jussanak.

Az emberek jönnek és megcsodálják a lótusz szépségét. Jönnek a kameráikkal, és fényképeket készítenek róla. Vagyis a lótusz automatikusan magára vonja sokak figyelmét. Kisugárzása, szépsége különleges és egyedi. A lótuszt mindig a legjobb és legmagasabb helyre teszik. Megkapja a legjobbat az életben. Csakis a legjobb helyekre viszik – az oltárra, Istenhez. Noha oly piszkos, iszapos vízből jön, mégis a tisztaság és a spiritualitás szimbólumaként tisztelik.
Az ashram szolgálata által azzá a lótusszá válasz, amely a világi szamszára fölött áll és minden élőlény javára bontja ki szirmait, az isteni tulajdonságokat és az egyetemes szeretetet.
Imádkozom Mahaprabhujihoz, hogy Ti legyetek ez a lótusz, amely addig növekszik, amíg felülemelkedik a piszkos vizen, teljes szépségében. Imádkozom, hogy ebben az életben elnyerjétek ezt az áldást, ezt a megvalósítást.